A Windows XP-ben az a remek, hogy fejlesztői egy sor beállítást rugalmasan hagytak, azaz ki-ki kedve szerint alakítgathatja az operációs rendszert (amelyre, minek is tagaduk, olykor valóban rá is fér az alakítgatás). Megmutatjuk, hogy miként gyorsíthatjuk, frissíthetjük fel rendszerünket nem egészen tíz perc alatt, néhány beállítás megváltoztatásával.

 

 

Kezdjük egészen az elején! Bekapcsoljuk a számítógépet, majd malmozni kezdünk (jobb esetben inkább megiszunk egy kávét), s váruk, hogy felálljon a rendszer, s elkezdhessük az érdemi munkát. De tényleg így kell ennek lennie?

Gyorsítsuk fel az indulást!
Vannak persze olyan folyamatok, amelyek kikerülhetetlenek, amikor elindítjuk a Windowst, s tetszik, nem tetszik, ezeket ki kell várnunk. Ám vannak olyanok is, amelyek nélkül nyugodtan meglehetünk, és csak feleslegesen húzzák a bootolási időt. Nézzük meg, hol találjuk ezeket! Kattintsunk a , majd a , és a felbukkanó mezőbe írjuk be: , majd kattintsunk az -ra. Megjelenik a segédprogram ablak. Kattintsunk a jobb oldali utolsó fülre, az Automatikus indításra. Itt azután meglepődve láthatjuk, milyen sok program indul el a Windows-zal együtt – olyanok is, amelyekről tulajdonképpen nem is tudtunk. Itt azonban legyünk óvatosak, s csak olyan programot töröljünk, amelyről bizonyosan tudjuk, hogy nem fog hiányozni a Windowsnak a következő induláskor.
A következő fül, amelyre kattintanunk kell: a . Megnyílik egy ablak, s láthatóvá válnak azok a programok, amelyek a háttérben futnak. Itt is kivehetjük a pipát azon programok ellenőrzőnégyzetéből, amelyeknél bizonyosak vagyunk abban, hogy szükségtelenek számunkra. A megtett intézkedések egyébként nemcsak az indulást, hanem a gép leállítását is meggyorsítják, hiszen kevesebb programot kell lezárnia a Windows XP-nek, mielőtt aludni térne.

Az automatikus indítás alatt ér a meglepetés: ennyi minden startol az XP-vel

Le a memóriafaló programokkal!
Ha valaki belefeledkezik a számítógépes munkába, könnyen előfordulhat, hogy tucatnyi programot futtat egyszerre, amelyek közül nem is egy csak úgy falja a memóriát, s persze lassítja a gépet. Hogy megszabaduljunk ezektől, nyomjuk meg a a jól ismert Ctrl+Alt+Del billentyűkombinációt, mire megnyílik a ablak. Ha a fülre kattintunk, akkor láthatjuk, mennyi-mennyi folyamat fut a háttérben, megnézhetjük ki (például mi vagy a rendszer) használja őket, s arról is tájékoztatást kapunk, hogy mennyi memóriát használnak. Nézzük meg, melyek azok közülük, amelyek a legpazarlóbban bánnak a kilobájtokkal, s ha meggyőződtünk arról, hogy nélkülözhetők, bátran szabaduljunk meg tőlük.

Győződjünk meg arról, hogy valóban nincs-e szüksége a rendszerünknek a törölni kívánt programra

Tegyünk rendet a merevlemezen
Talán nem is gondolunk arra, hogy ahogy gyűlnek az adatok a merevlemezünkön, egyre nehezebbé válik megtalálni, amire éppen szükségünk lenne. Hosszú távon úgy tűnik, mintha egészen lelassult volna a merevlemez, és persze az alkalmazások sem nyílnak ki olyan gyorsan, mint ahogyan azt elvárnánk tőlük. Vegyük tehát a fáradságot magunknak, s időnként tegyünk rendet a merevlemezen. Szerencsére ehhez az XP megad minden segítséget. Mindenekelőtt szabaduljunk meg a felesleges fájloktól, az ideiglenes állományoktól, amelyek feleslegesen csücsülnek merevlemezünkön. Ehhez hívjuk segítségül a Lemezkarbantartót (). Az alkalmazás megmutatja nekünk az általa feleslegesnek tartott állományokat, amelyek közül nyugodtan törölhetünk. Ha ezzel készen vagyunk, következhet a töredezettségmentesítés.A útvonalon jutunk el a Lemezetöredezettség-mentesítőhöz. Kiválaszthatjuk melyik meghajtókat akarjuk alávetni ennek a procedúrának, majd a töredezettségmentesítés eredményéről is tájékozódhatunk.

Leplezzük le a betolakodókat!
Napjaink vírusai, rosszindulatú betolakodói a legváltozatosabb formában bújnak meg gépünkön, s a háttérben lassítják a PC-t és persze a munkánkat. Nem kevés közülük úgy tolakszik be a gépre, hogy elrejti a kiterjesztését, azaz nem tudjuk, hogy futtatható állományról (.exe) van szó. Nyissuk meg valamelyik mappánkat a Windows Intézőben. Válasszuk fent az beállításai opciót., majd kattintsunk a Nézet fülre. A alatti ablakban keressük meg az Ismert fájltípusok kiterjesztésének elrejtése opciót, majd vegyük ki a pipát az ellenőrzőnégyzet elől. Ezután viszont legyük résen, mert gyakran dupla kiterjesztésekkel kábítanak el a rosszindulatú betolakodók, s esetleg nem vesszük észre mondjuk egy névben rejlő csapdát.

Nem árt, ha látunk minden kiterjesztést

Optimalizáljuk az Internet Explorer cache méretét
Aki Internet Explorerrel szörfözik a világhálón, talán nem is gondol arra, hogy a böngészője minden felkeresett weboldal után ideiglenes fájlokat helyez el a cache memóriába. Ennek az az értelme, hogy ha újra felkeressük az adott weboldalt, akkor ne kelljen újra mindent a netről letöltenie rendszerünknek. Ennek köszönhetően az Explorer jóval gyorsabban tudja betölteni a szóban forgó weboldalt. Mindez remekül hangzik, de csak akkor hatékony, ha viszonylag kevés oldal foglal helyet a cache-ben. Ha ugyanis itt sok oldal található, akkor lassabban töltődik be a kiválasztott webhely, mintha ténylegesen az internetről szedte volna le a böngészőnk. A megoldás: csökkentsük le optimálisra a cache méretét.

Ha nem állítjuk túl nagyra a cache méretét, gyorsabbá válik a böngészés

Ehhez nyissuk meg az . Kattintsunk a fenti menüsorban az opcióra. A megnyíló ablakban kattintsunk az fülre, majd az opciónál a . Válasszunk 1 MB és 50 MB közötti értéket az ideiglenes állományok számára.